Ha most feltenném azt a kérdést, hogy miről is szól egy párkapcsolat, akkor mindenki a saját tapasztalatából mondaná el, hogy neki mit jelent. Talán az első válasz az lenne, hogy van párom, nem vagyok egyedül. Aztán olyanok is jönnének, hogy együtt könnyebb, hogy meg tudok élni olyan dolgokat, amiket egyedül nem, vagy biztonságot, biztos hátteret ad.
És ezek mind igazak is, vagy éppen nem? Hányszor látjuk azt, hogy emberek kényelemből, megszokásból, félelemből vannak együtt és társas magányban élnek, vagy amit addig biztosnak, biztonságnak hittek, az hirtelen felborul, megváltozik.
Miről feledkezünk meg, amikor párkapcsolatban élünk, vagy éppen arra vágyunk? Annak valami mélyebb értelméről, amiről Hamvas Béla úgy írt, hogy az ember a párjával, házastársával “igazságviszonyba” kerül.
Itt most az elköteleződésen alapuló kapcsolatokra gondolok, amikor a két fél úgy dönt, hogy együtt, egymás társaként szeretne élni. Mit is jelent ez az igazságviszony? Azt, hogy a legmélyebb és legerősebb tükröt önmagunkról a párunktól kapjuk. Erről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, amikor egy párkapcsolatra úgy gondolunk, hogy az a mi kényelmünket kell hogy szolgálja, a mi örömünkre és szórakoztatásunkra hivatott, vagy más kellemes dolgot társítunk hozzá. Ezekkel sincs semmi baj, hiszen tényleg sok örömöt lehet együtt megélni, de mi van, ha közben nehézségekkel is szembesülünk? Márpedig amikor az ember arra vágyik, hogy önmagát átadja, megossza egy másik lénnyel, akkor ebben a megnyílásban már kontroll nélkül jönnek elő a kevésbé szeretett, nem kívánatos részeink is. Ezek sokszor csak a párkapcsolat fényében, az igazságviszonyban mutatkoznak meg. Ilyenkor szokott eldőlni általában a párkapcsolatok sorsa, hogy mit is kezdünk ezekkel a helyzetekkel. Elmenekülhetünk előlük, letagadhatjuk ezeket, hibáztathatjuk a másikat, homokba dughatjuk a fejünket, megszépíthetjük, kimagyarázhatjuk és még sorolhatnám az elkerülő magatartásokat, de attól ezek még vannak, és ezt belül tudjuk nagyon jól.
Ezek a találkozások önmagunkkal nem könnyűek, mert általában arra törekszünk, hogy a legjobbat, a legszebbet mutassuk önmagunkból. Közben tudjuk azt is, hogy nem csak ilyenek vagyunk, és rejtegetjük a nem szeretett részeinket. Miért is? Mert azt hisszük, hogy csak akkor vagyunk szerethetőek, ha mindig szépek, jók, kívánatosak vagyunk, és más pozitív jelzőkkel bírunk. Így mindannyian egy felvett, magunkra erőltetett maszkot viselünk, akár már gyerekkorunktól kezdve is, amikor megítéltek, megbüntettek minket, mert szabadon megéltük önmagunkat.
Mindezek súlyos következményeként sokszor szerepek és maszkok találkoznak egymással, és amikor arra vágyunk, hogy a másik ölelésében, szeretetében feloldódjunk, akkor ezek a maszkok elkezdenek leválni rólunk, és megmutatkozik az, hogy milyenek is vagyunk. Ekkor ha megrémülünk ennek a látványától, vagy gyorsan visszazárunk, lezárunk, elmenekülünk, vagy vállaljuk a szembesülést és azt mondjuk, hogy igen, ez is én vagyok.
Ahogy ezt kimondjuk, és szeretettel, megértéssel elfogadjuk önmagunkat és a másikat, úgy nemcsak az önismeretünk mélyül, hanem a párkapcsolatunk is. Minden egyes megnyílás önmagunk és a párunk felé, magával hozza azt a lehetőséget is, hogy még szorosabb, még intimebb, még igazabb kapcsolatba kerüljünk egymással. Nincs más út. Ha szoros és bensőséges kapcsolatra vágyunk, akkor teljesen át kell hogy adjuk magunkat, vállalva annak minden nehézségét, fájdalmát, kockázatát. Kockázatos igen, mert veszíthetünk benne. Elveszíthetjük a másik szeretetét, az egész kapcsolatot, de leginkább az illúzióinkat veszíthetjük el arra vonatkozóan, hogy milyenek is vagyunk, vagy milyen a párkapcsolatunk.
A nehézségekben mutatkozik meg leginkább, hogy mennyire számíthatunk a párunkra, hogy a szeretete, tényleg szeretet-e, vagy csak birtoklás. Így igazából azt sem veszíthetjük el, csak legfeljebb rájövünk, hogy nem is létezett.
A párkapcsolat ily módon tanít önmagunkról, egymásról, önmagunk és a másik elfogadásáról. Ehhez persze bátorságra és kitartásra van szükségünk, hogy a nehézségekkel szembenézzünk, azokon felülkerekedjünk. A jutalma azonban egy sokkal igazabb, meghittebb élet, akár egyedül, akár párkapcsolatban élünk.
További tartalmakért iratkozz fel a hírlevelemre itt: