Mi nők nagyon sok szégyent, gátlást hordozunk magunkban a nőiségünk megélésével kapcsolatban. Nagyon sok jó szándék, segíteni akarás is ott van bennünk, de valahogy mégis nehezen tudunk megtenni lépéseket, mert ezek a korlátok, negatív ítéletek önmagunkról ott vannak bennünk, és ólomsúlyként nehezednek ránk. Ezek persze nemcsak minket korlátoznak a kiteljesedésben, hanem ugyanígy másokat, a kapcsolatainkat is.
Mi lenne, ha letennéd ezeket a mérhetetlenül nehéz súlyokat?
Mi lenne, ha megtapasztalnád a SZÉGYEN-TELENSÉG, a GÁTLÁS-TALANSÁG felszabadító erejét?
Ha elengednéd az ezekhez a fogalmakhoz társult negatív ítéleteidet?
Gondolj csak a szégyen szóra, hogy az így megjelenő érzés mennyire elgyengít!
Rengeteg lefojott vágy, érzés van bennünk, csak azért mert valamikor a szégyent kapcsolták hozzá.
Ezekkel a lefojtásokkal viszont rengeteg erőt is veszítünk. Hiszen folyamatosan kontrollálni kell, hogy mit szabad, és mit nem.
Hol vagy szabad Te ebben? Hol akarsz folyamatosan megfelelni másoknak?
Nyilván a szabadság nem jelenti azt, hogy bármit megtehetek, figyelembe nem véve másokat, de önmagunkat legalább annyira szeretni kellene, mint másokat.
Az Avatár című filmben van egy emlékezetes jelenet, amikor a hős az erőállatát keresi, és azt kérdezi a társától, hogy honnan fogja felismerni, és erre azt a választ kapja onnan, hogy meg akar ölni.
Ez egy olyan hatalmas erő, melyet ha nem tudunk megszelídíteni, magunkba integrálni, akkor ellenünk fordul.
Hol menekülök el a saját erőm elől, hol nem akarok tudomást venni róla?
Főleg az alsó csakrákban tároljuk a szégyen, gátlás különböző lenyomatait, melyeknek az oldásával, felszabadításával hihetetlen energiához tudnánk hozzájutni emelve magunkat, és másokat is.
Amíg ehhez az erőhöz nem tudunk hozzáférni, addig igazi változás sem tud történni az életünkben, mert a Szabadság, a Szeretet megéléséhez szorosan hozzátartozik az Erő is.