Lehull rólam minden, itt vagyok előtted meztelen lélekkel. Nem tudom, hogy ki vagyok, megszűnnek a szerepek. Távol kerülök a napi gondoktól, a tervektől, hogy mi lesz holnap. Most csak itt vagyok Neked, és magamnak. Eltűnnek a határok, már Te sem vagy, és Én sem, csak az ölelés és a feloldódás.
Most semmi sem fontos, csak ez a Vanság, ez az örök pillanat. Mintha mindig is erre vártam volna, mintha csak ez az egyetlen pillanat létezne. Olyan könnyű és olyan természetes, olyan jó ebben a határtalanságban lenni. Elringat, befogad, gyermek leszek újra. Lényem minden sejtje vibrál, öröm jár át. Milyen egyszerű is így lenni, minden nélkül, semmivé válni. Átadni magamat, beleolvadni a nagy óceánba, és csak lebegni és lebegni Veled a Mindenségben.
“Nem egy csepp vagy az óceánban, az egész óceán vagy egy cseppben.” (Dzsalál ad-Dín Rúmi)