“Ajándék vagy, Isten kezéből jött drága csomag, és azért születtél, hogy ajándéklétedet megoszd családoddal, testvéreiddel, szerelmeddel!” (Böjte Csaba)
Tudsz-e a Kedvesedre úgy nézni, hogy ő egy ajándék számodra? Hálát tudsz-e adni nap, mint nap azért, hogy ő létezik, és melletted van? Vagy elragadnak inkább a hétköznapi problémák, mi az, amiben nem felel meg neked? Vajon, ha ő nem lenne, akkor boldogabb lennél?
Tudunk-e örülni azoknak a pillanatoknak, amikor a másik ember a jelenlétével megajándékoz minket? Lehet, hogy hosszú ideig várunk a Társunkra, elképzeljük, hogy milyen lesz majd megölelni őt, és hogy akkor majd nagyon boldogok leszünk….
Aztán megérkezik, mint egy ajándékcsomag, és elkezdjük kibontogatni kíváncsian, hogy mi is rejlik benne.
Először a számunkra legkedvesebb, legszeretnivalóbb tulajdonságait vesszük észre, majd akad olyan is, ami kevésbé tetszik. Mit kezdünk akkor vele? Elutasítjuk, hogy nem kell az egész, vagy kiválasztjuk, hogy mi kell nekünk belőle, és mi nem? Ő ajándékként érkezett, pont neked, a Te kérésedre, hogy általa és benne megszeresd Önmagadat.
Mindannyian egy ajándékcsomag vagyunk a világnak, egymásnak. A könnyen felvállalt, és a kevésbé szeretett részeinkkel együtt, így vagyunk egészek. Tudod-e úgy szeretni magadat, hogy ajándékként adod magadat a másiknak? Amikor nem félsz az elutasítástól, nem félsz semmitől, csak önmagadat adod örömmel. Tudod-e úgy szeretni magadat, hogy teljesen elfogadod a másikat? Amikor ő pont úgy jó, ahogy van, nincs elvárás, nincs ítélkezés, csak az ajándéklét öröme.
“Istenem, tudom, hogy rengeteg csoda vár felfedezésre a páromban, sok még előtte is titok, adj türelmet és erőt, hogy egymásból kiszeressük mindazt a szépet és jót, mellyel te megajándékoztál bennünket.” (Böjte Csaba)
További tartalmakért iratkozz fel a hírlevelemre itt: