Értem vannak a sárguló őszi falevelek, hogy színpompájukban gyönyörködjek, és hogy megtanítsanak arra is, hogy a természet változásával együtt engedjem én is az élet áramlását.
Hogy ami menni akar, azt engedjem el, és ami jönni akar, azt engedjem be.
Értem vannak a rövidülő nappalok, hogy értékeljem az őszutó melengető napsugarait, és behúzódva a csendes estéken meghitt közelségbe kerüljek magammal, és a szeretteimmel.
Értem vannak a hűvös, fázós, nehezen felkelős reggelek, hogy új célokat tűzzek ki nap mint nap, melyek átmelengetik a lelkemet, és emlékeztessenek arra, hogy mindig van tovább.
Értem vannak a nehéz találkozások, hogy felfedjék bennem még azokat a fájó részeket, melyek elől már oly régóta menekülök, melyek még az elfogadásomra, megbocsátásomra várnak.
Értem van minden kihívás, hogy megmutassa, több vagyok annál, mint amit magamról gondolok, és hogy több erő van bennem, mint amit elképzelni tudok.
Ha megértem, hogy minden értem van, akkor hálás szívvvel fogadok minden tanítást, minden találkozást, mert mindenben meglátom az Élet ajándékát, mindenben meglátom Önmagamat.