Az igazi elengedés nem könnyű, de ha megtörténik, ott egy mély bizalom, és szeretetteljes állapot jön létre. Az elengedésben eltűnik a ragaszkodás, a külső formákkal való azonosulás. Minél inkább azonosulunk a személyiségünkkel, a tárgyakkal, amiket birtokolunk, annál nehezebben megy az elengedés. Ugyanígy a másokhoz való ragaszkodás is félelemből, a hiány állapotából származik. Az elengedés nehézségében megjelenő feszültség az élet természetes áramlásával szembeni ellenállást tükrözi, ami abból a félelemből fakad, hogy ezáltal kevesebbek leszünk. Bizonyos értelemben tényleg kevesebbek leszünk, hiszen távozik minden tőlünk, aminek lejárt az ideje, aminek már nincs helye az életünkben, de azért hogy helye legyen az új tapasztalásoknak, az új dolgoknak. Ha nem tudunk elengedni, akkor meggátoljuk ezt az áramlást, ami fizikai szinten is nehézségeket, betegségeket okozhat.
Testünk jelzéseiből is láthatjuk, hogy az elengedés az élet természetes szükséglete. Testünk akkor működik egyészségesen, ha a befogadás, vagy az erőkifejtés állapotát az elengedés, kiengedés állapota kíséri.
A múltbeli érzelmi fájdalmak elengedésének is fontos szerepe van, hiszen azokkal benne tartjuk magunkat egy olyan szenvedésben, ami hosszú távon szintén rombolja a testi, lelki egészségünket.
Az igazi elengedés főleg lelki szinten nem könnyű, mert sokszor becsapjuk magunkat azzal, hogy azt hisszük, mi már túl vagyunk rajta, elengedtük a fájdalmas emléket, de közben, ha rágondolunk még mindig fáj. Ezek csak elfojtott érzelmek, amelyek időről-időre felszínre bukkannak, és innen tudhatjuk, hogy még nem történt meg a megbocsátás, és az elengedés.
Akkor történik meg az elengedés, ha már eszünkbe sem jut az a történet, vagy már érzelmileg nem érint meg.
Hogyan tudjuk gyakorolni az elengedés állapotát?
– fizikai szinten a fölösleges dologok kiselejtezésével, elajándékozásával,
– a múltbeli fájdalmak tapasztalatainak megértésével, megbocsátással mind önmagunk, mind mások felé,
– hálával, hogy minden tapasztalásban megtaláljuk a rejtett ajándékokat, amikkel többek lettünk,
– a rugalmasság gyakorlásával, melyek fellazítják a berögzült nézőpontjainkat, kijelentések helyett célszerű kérdésekben gondolkodni,
– meditációval, szeretetteljes kapcsolódással önmagunk felé.
Amíg a teljes bizalom állapotába el nem jutunk, legyünk megengedőek azzal kapcsolatban is, ha még nehéz az elengedés. Ahogy egyre inkább ráérzünk arra, akik valójában vagyunk, akkor az elengedés is könnyebben fog menni, és már nem jelenik meg a hiány, mert tudjuk, hogy az elengedés a lényünk valódi részét nem érinti. Minden egyes elengedés egyre közelebb visz önmagunkhoz úgy, hogy közben kívül is, és belül is a bőséget éljük meg.
Hasonló tartalmakért iratkozz fel a hírlevelemre itt:
https://tanc-coaching.hu/sections/hirlevel-coaching/