Tánc és coaching | Kovács Szilvivel

Isten tenyerén ébredni


Félelmek között lépked a magány,
Elviselhetetlen hidege jár át.
Ez már mindig így lesz,
súgja a hang a fejemben,
mely egy pillanatra sem tágít.
Persze ő csak jót akar, megvédeni mindentől,
Mindentől, mi élet, így rabságban tart, már időtlen idők óta
Kísér utamon, mely sehova se tart, körbe-körbe járunk.

Van-e kiút ebből a körforgásból?
Vajon megtalálom-e a kivezető utat?
A hang néha elcsitul, ő sem tudja már,
Nincs más, mint a megadás,
Legyen az, aminek lennie kell.
Ha magány, hát az, mi lehet már ennél rosszabb.
Ezt legalább már ismerem.
És a megnyugvás elhozza a feloldozást,
a megadás örömét.
Végre már semmit sem kell tenni, csak lenni,
Lenni úgy, ahogy vagyok,
kicsit megpihenni, és Isten tenyerén ébredni.

Készült: 2020-05-18 | Inspirációk, Lélektől lélekig


Hozzászólások