Nem tudunk mással találkozni a világunkban, mint ami bennünk van. Mindegy, hogy tudunk róla, vagy sem, csak az tud kivetülni. A többiek csak eljátsszák azt a szerepet, amit rájuk osztottunk. Ha nem vagyunk elég tudatosak, akkor másokat hibáztatunk, aztán ha felismerjük az ismétlődéseket, a fájdalmakat minden színjáték mögött, és megértjük, hogy mindezt mi teremtettük az életünkben, akkor tudunk már új pályára ráállni, új tapasztalatokat szerezni. Ehhez persze hit kell, mert előbb el kell hinnünk, hogy tényleg lehetséges másképp, és akkor kezd el a kinti valóság is mást mutatni.
A változás azzal kezdődik, hogy felelősséget vállalunk mindenért, ami velünk történt, és újraírjuk belül a történetünket úgy, ahogy szeretnénk, hogy az megvalósuljon. Nem csaphatjuk be magunkat, mert ha kicsit is ott van a kételkedés, akkor az fog megjelenni újra a külvilágban. A hit próbája ez. “Legyen nektek hitetek szerint!” (Máté 9:29)
Ha belül nem változunk meg, akkor teljesen mindegy kivel, hol, mikor játsszuk le ugyanazokat, valós változás nem lesz.
Isten a saját képmására teremtett minket, így mindannyiunkban ott van a teremtőerő, csak sokszor ezt nem tudatosan használjuk. Amire figyelünk, az kap energiát. Nézd meg, hogy mi az, ami működik az életedben, munka, párkapcsolat stb., ott nincs kétség benned, mert hiszel magadban, abban, hogy meg tudod valósítani azt, amit szeretnél. Mindannyiunknak van azonban olyan területe, ahol folyamatosan a negatív érzéseinkkel teremtjük meg újra, és újra a negatív tapasztalatainkat. Ez a nagy kihívás, hogy ezt fel tudjuk-e emelni magunkban szeretettel, és elfogadással, és akkor kezdődhet el valami új is, amire a lelkünkben hívást érzünk. Senki sem rossz, vagy jó, csak vakok vagyunk, tudatlanok erre a működésre.
Ami a változást el tudja indítani az a vágy, hogy mi az, amit szívből szeretnék megtapasztalni, és ezt a vágyat a hittel lehet éltetni, nap, mint nap. A vágy önmagában elég, hogy elhozza a megvalósulást, de ki kell tartani mellette, amihez a hit adja az erőt.